A hazafiakat busszal hozták Somogyból.

Nos a valóság az, hogy a menet, amely Bándy Kata meggyilkolása kapcsán a halálbüntetés bevezetését szorgalmazta, kétharmadrészt tartalmazott más városból érkezett, szélsőséges szervezetek egyenruháit viselő bőrfejűeket, és egyharmadrészt pécsi polgárokat. A felvonulás addig békés, amíg a Király utca végét el nem éri. Valószínű itt szakadhattak le azoknak a médiumoknak a tudósítói, akik már nem hallották a pár perc múlva felzendülő kántálást a cigányok lakta utcákban.

A HVIM, a Betyársereg, és más erőszakszervezetek egyenruhái is feltüntek.

Ahogy a Felsővámház utcai kisbolt vonalába érkezünk, spontán felcsendül a nóta: „Cigánybűnözés, cigánybűnözés, igenis van cigánybűnözés! Lálálá...” A borízű, öblös férfihangokat hallva fáklyás felvonulás helyett focimeccsen érezzük magunkat. Minden aktivista igyekszik torka szakadtából üvölteni, hogy minél ijesztőbb hatást keltsen a menet. Érződik, hogy igazából erről a párszáz méterről szól az este: minél jobban megijeszteni az itt élő cigányokat. És az is érződik, hogy a tüntetés más városokból importált egyenruhásai már nem először csinálják ezt. Miután kiénekelték magukat, határozottan oldódik a hangulat: az addigi feszült, csendes menetelést vidám beszélgetés, itt-ott felharsanó nevetések, horkantások színesítik. A tüntetők felszabadulnak. Jönnek a bekiabálások „Hol vagy Viktor?” – harsogja egy ittas honfi. „Az is mocskos cigány!” – replikázik egy másik. „Orsós Viktor!” Egy idősebb – nem egyenruhás – hölgy próbálja rendre inteni őket: „Nem ezért jöttünk!”

Németh Zsolt a menet élén

Az ablakokon kinéző cigányoknak a kopasz felvonulók odakiabálnak néhány válogatott gorombaságot: „Dugd vissza az orrod, te...” Közvetlen konfrontációra azonban nem kerül sor, mert a menet előtt haladó rendőrök minden cigányt beküldenek a házakba, és utasítják őket, hogy jól zárkózzanak be. Az egyik téren három cigány kisgyerek pattan fel a padról. „Menjünk gyorsan haza, mert jönnek a szkinhedek!” – kiabálja az egyik kislány. A tüntetők az őket kísérő rendőröknek is odamondogatnak: „Hova futtok, fiúk? Ne fussatok, nem bántunk titeket!”

Belváros: itt még csendesen

A környékbeli kocsma pincérnője az ajtóban állva elhűlve nézi a felbukkanó tömeget. A menet célba ért, Ledinán vagyunk, azon a helyen, ahol feltételezhetően megtörtént a gyilkosság. A felvonulók megállnak és összébb tömörülnek a bokrok között, Heidt Péter villanyszerelő, az egyik főszervező pedig ötperces néma főhajtásra szólít fel. A csendet csak a telefonok és a fényképezőgépek pittyegései törik meg, illetve az egyik egyenruhás hazafi beszélgetése a headseten: „Hú, megint éhes lettem... – újságolja az otthon maradt kedvesnek. – Megittam egy pohár sört, vagy kettőt. Tudod, amit a szervezet megkíván…” Németh Zsolt Jobbikos képviselő már a fáklyák eloltására kéri a megjelenteket, amikor valaki bekiabál, hogy a Himnuszt még el kellene énekelni.

Heidt Péter villanyszerelő, szervező.:"Emlékezzünk magyar áldozatainkra!"

A Himnusz után csak lassan oszlik fel a tömeg, sokan rögtön a néhány lépésre álló kocsma padjaihoz telepednek le. Bár az előrelátók már magukkal hozták a sört a felvonulásra is. Lassan kibontakozik a kép, mivel is állunk szemben: ez a hazai szélsőjobb újfajta szórakozása. Egyfajta katasztrófa turizmus: ha egy településen cigányok súlyos bűncselekményt követnek el, (vagy csak meggyanúsítják őket vele) a hungaristák és neonácik buszra szállnak fekete egyenruhában, árpádsávos lobogókkal és hideg sörrel, leutaznak, mintha csak osztálykirándulásra tartanának, és a hekyszínen, már jócskán felöntve a garatra megpróbálnak Ku-Klux Klán hangulatot kelteni. Mióta a Fradinak leáldozott, enél jobb időtöltés nincsen. Sajnos a kirándulás kegyeletsértő jellegét senki nem emlegeti fel, pedig az az áldozat családjának kifejezett kérése ellenre történt, akik sem a halálbüntetést, sem a gyűlöletkeltést nem pártolják.

A kocsmánál egyébként többen személyesen Toroczkai (Tóth) Lászlót vélik felfedezni – aki ellen épp eljárás folyik kényszerítéses bűntény miatt.