Az egykori élsportoló és mellékállásban bankrabló, akinek a sorsa egy egész országot foglalkoztatott, úgy tűnik, börtönbüntetése letöltése után jó útra tért. A börtönben ugyanis elsajátította a kerámiakészítész tudományát: kezdőnek vallja magát, de szorgalmasan dolgozik, és állítása szerint egyenesen szerelmes az eozinba. "Ha csak ránézek, olyan, mintha egy mesében lennék." - dícsérte a pécsi napilapnak a híres zsolnay technikát Ambrus.

Külön örömére szolgált, hogy a csodálatos Zsolnay gyárat élőben is megcsodálhatta, mielőttPálinkás István: Attila és a beszélők című könyvét a Barrique Borházban dedikálta volna.

Attilának a 13 év börtön után má nagyon hiányzik a szülőföldje, Erdély. Honvágyát rovásírásos kerámiák készítésében vezeti le, amelyek nem utolsó sorban üzletileg is kifizetődőek, hiszen egy-egy turul fesztiválon az alkotó elmondása szerint viszik, mint a cukrot. "Azt mondják magukban, hogy a Whiskys csinálta, rovásírásos, nagyon metál, kell otthonra." - meséli a jó üzleti érzékkel megáldott Ambrus.