Viola Éva 2002-től, immár 10 éve dolgozik a horvátországi magyarság képviselőjeként. Öt éven keresztül, mint az egyesület titkára, 2007-től, mint a rijekai HMDK elnöke és a magyarok megyei képviselője. Párhuzamosan a városi önkormányzatban is sok munkát végez, és nem utolsó sorban elismert költőnő. Viola Évával Inkei-Farkas Márton, a Horvát-Magyar Európai Panoráma főszerkesztője beszélgetett.

Fiume egykor a magyar történelemben nagyon fontos szerepet töltött be. A belvárost járva és a kikötőben sétálva lépten-nyomon magyar emlékekbe ütközünk. Milyen érzés magyarnak lenni ma 2012-ben Rijekában- Fiumében?

Ha a város magyar emlékeivel találkozom büszkeség önt el. Néha, ha időm megengedi az emlékek között sétálva képzeletben visszagondolok arra, milyen is lehetett itt az élet a Monarchia alatt. Mi, fiumei magyarok mindenütt igyekszünk magyarul beszélni, már azért is, hogy a magyar beszéd hallatszon az utcán és a kávéházakban. Nagyon büszkék vagyunk a magyar múltunkra. Sokszor említjük: Fiumét a magyarok építették ki.

Mikor alakult a rijekai magyarok szervezete? Vannak-e olyan személyek, akiknek az ősei még 1944, illetve 1918 előtt érkeztek a városba?

A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének (HMDK) Rijekai Szervezete 1994- ben alakult meg. Apró Mátyás magyar jogász és fia voltak a kezdeményezők, alapítók. Már mindketten elhunytak, de mi tovább folytattuk a munkát. Tagságunk leginkább időskorú, így nap, mint nap kevesebben vagyunk. Jelenleg 445 személy vallja magát magyarnak. Van néhány család ahol az „ős” magyarok leszármazottjai még máig is velünk vannak, igy pl. a Magyar, Mészáros, Kalabics, Kuszka, vezetéknév említhető. Igazán kevesen maradtak.

Elnök Asszony kérem, beszéljen a magyar egyesület állandó éves programjairól és tevékenységéről!

Minden év elején nagyon gazdag munkatervet készítünk. Így már tradicionálisan tartjuk meg a Kisebbségek Festészeti Alkotótáborát, és a Költészeti Fesztivált, amely az idén már hatodszor kerül megrendezésre. Ezek már felismerhető események a városunkban. Van ének, tánc, fotó, rajz, sakk és irodalmi csoportunk is. Kiállitásokat rendezünk, irodalmi esteket, a magyar nemzeti ünnepeket rendszeresen megtartjuk. A városi Etno- szemlén is mindig részt veszünk. Összegyűjtöttük és lefordítottuk horvát nyelvre az ismertebb magyar sütemények receptjeit és egy szép könyvben mutattuk be a horvátoknak. Ez rendkívüli esemény volt a városban. A Korzó Cukrászdában egy hétig magyar süteményeket lehetett vásárolni. Ezzel felhívtuk magunkra a figyelmet. Az idén a Magyar Népmeséket fordítjuk le horvát nyelvre és szeretnénk kiadni. Magyar tanfolyamot szervezünk évente felnőttek számára. Átlagosan 18-20 személy szokott jelentkezni. Szombatonként magyar nyelven vezetünk játszóházat az óvodás gyermekeknek. 10-12 gyermek rendszeresen bejár és tanulja a magyar nyelvet. Sok üzletembernek is segítünk beindítani a vállalkozását, ha hozzánk fordulnak.

A közelmúltban mintha megnőtt volna az érdeklődés Rijeka illetve az egykori magyar-olasz Fiume iránt, ezt bizonyítja az a rendezvény is, amelyet tavaly december elején tartottak a városban és amelyen a magyar kormány képviselői is részt vettek. Elnök asszony szerint mi ennek az oka?

Magyarországot kedvelik a horvátok, így nyitottak a közös múltunk felidézésére. Nemrégen a városi múzeumban kiállítást szerveztek „Fiume magyar emlékezete” címmel. Régi tárgyak, fegyverek és képek kerültek bemutatásra, amelyet a magyarok őriztek meg. Nagy volt az érdeklődés: a kiállítást dr. Navracsics Tibor miniszterelnök -helyettes nyitotta meg. Dr. Iván Gábor zágrábi nagykövet is jelen volt.

Elnök asszony munkája mellett költészettel is foglalkozik. Hogy lehet e kettőt összeegyeztetni?

A mindennapi munkám és elfoglaltságom mellett találok időt a költészetre is. Most dolgozom a hatodik verseskötetemen, melyben csak az Adriával, Fiumével foglalkozom. A költészeten keresztül szeretném Fiumét Magyarországhoz közelebb vinni: bemutatni a mindennapi ihletes találkozást az Adria szépségével, és kifejezni azt, hogy magyar szívvel milyen a jó, vagy a gyötrelmes élet „élményé alakulása.”

Ízelítőként Viola Éva egyik verse:

BESZÉLGETEK A TENGERREL

Illatoznak a korlát mellett a babérfasorok
amíg futok a lépcsőkön lefelé a tengerhez
lábom alatt táncol az avar.
Ahogy megpillantom ott lent a tengert
megállok meghökkenve a szépségtől
szédülten nézem a varázslatos ragyogást
mintha először látnám
csillog, remegve fénylik
integet nevetve mint régi barátnak.
Futok tovább a novemberi napsütésben
és lent,
kézcsókot kaptam az Adriától
ettől szebb, mi is lehetne?
Ülök a sziklán, hallgatva a flattyogást
csábít illatozva csodásan a kékség
csapkodik hullámaival majd csendesedik
a messzi ködben hajót ringat
egy vitorlás körvonalait is látom
fehérlik ezüstösen.
Magyarul beszélek a tengerrel és megért
várni fog mondja és ásítozva nyújtózkodik.
Lehunyom a szemem
de akkor is látom a fény csillogását.
Ma ezüstöt öntött az ég a tengerre
Istenem, e szépséggel elmenni a végtelenbe
nem is lenne nehéz.
Újra sodorja a parti kavicsokat mind hangosabban
habzik kínjában
és egy új kézcsókot adott
az öreg tenger.

A teljes interjú elolvasható az alábbi linken: www.hmep.eu