Rakomczay Gábor fél év alatt készült föl és tavaly indult neki a nagy útnak, hogy a világon elsőként Vitéz nevű kenujával, egyedül átkeljen az Atlanti óceánon. A 80 napra tervezett utazást 61 nap alatt tette meg. A portugáliai Lagos kikötőjéből tavaly december 20-án indult az út első szakaszára, amely a Kanári szigeteki Las Palmas kikötőjéig tartott. Ezt a szakaszt is világrekorddal tette meg. Több napos pihenő után, ami a hajó és hajósa felkészítésével és a jó széljárásra való várással telt, január 24-én indult el a táv második szakaszának teljesítésére.

Az időjárás a második szakaszon sem javult, ezért a megpróbáltatások elkezdtek sűrűsödni. Február 5-én egy törőhullám lesodorta Gábort a hajóról. Először a vízben nagyon megrémült, mert sehol sem látta a hajót, mivel az pont mögötte volt. A felborult hajót a tőkesúly fordította vissza. Gábor a kötél miatt, amellyel hozzá volt kötve a hajóhoz, hamar vissza tudott kerülni a fedélzetre. A bajok még nem fejeződtek be. A borulás után magára zárta a kabint, de ki kellett néznie a hajóforgalom miatt. Ekkor érkezett a következő törőhullám, amely nyitott kabinnal érte el a Vitézt. A hajó megpördült, és közben 10cm vastagon vízzel öntötte el a kabint. Gábornak ettől a naptól kezdve nem maradt egyetlen száraz ruhája sem.

A jobb időjárásba vetett minden reményét az elkövetkező napok felülírták. Az időjárás előrejelzések ellenére sem csökkent a szél ereje, ezért a másnapot a kabinban kellett tölteni, a hajót a hullámok kényének kedvének kitéve, sodródva. Az expedíció törési pontja február 7-én következett be, amikor minden kapcsolat megszakadt a hajóval.
Gábor felesége Viktória csodálatos reménységgel minden sötét gondolatot kizárva folytatta a blog írását, és tudósított Gábor lehetséges helyzetéről. Hetekig tartott a küzdelem a vízen az életért és a célba jutásért, itthon a reménységért. A megpróbáltatásoknak egy hajnali telefonhívás hangja vetett véget. Gábor hívta Viktóriát Antiguáról március 26-án. Célba ért.

Február 7-én újra felborult és a félig vízzel telt hajó nem akart a talpára állni. Ebben a nagyon kockázatos helyzetben Gábor a félelemmel és az óceánnal küzdve kiúszott és a tőkesúlyba kapaszkodva egy újabb nagy hullám segítségével visszafordította a Vitézt. A műholdas telefon ezt a megpróbáltatást – Gáborral ellentétben - már nem viselte el és felmondta a további szolgálatot.
Gábor további útja sem volt kevésbé kockázatos. Megesett, hogy két napig éjjel nappal kellett eveznie a tomboló szélben, úgy hogy még evésre sem volt ideje, de most már itthon van és a kalandjairól könyv és film készítését tervezi. Izgalommal várjuk.

Solymosi Attila