Ilyenkor a felnőttek is szeretettel nyújtanak át a már nagymama korú édesanyjuknak egy kis apróságot, ajándékot, virágot. Azt viszont kevesen tudják, hogy nem olyan régtől fogva tisztelgünk hivatalos ünneppel az anyák előtt.

Az anyákról való megemlékezés története az ókori Görögországig nyúlik vissza. A politeizmusról elhíresült ország lakói minden tavasszal ünnepséget tartottak Rheának, az istenek anyjának tiszteletére és ennek körében emlékeztek meg a földi édesanyákról is. A köztudatba ismét az 1600-as években került Angliában, ahol a cselédlányok egy nap kimenőt kaptak, hogy édesanyjukat meglátogathassák a húsvét utáni negyedik vasárnapon.

Az Egyesült Államokban először 1872-ben Bostonban ünnepelték meg és nemzetközi népszerűsítésében szintén Amerika kapott szerepet. 1907-ben a philadelphiai methodista prédikátor családból származó Ann Jarvis karolta fel az édesanyák ügyét, rengeteg időt és energiát fektetve be az anyák napja nemzeti ünneppé tételébe, valamint, hogy a megemlékezés nemzetközi jelleget öltsön. Célját 1914-ben siker koronázta, Woodrow Wilson amerikai elnök hivatalos ünneppé nyilvánította az anyák napját.

Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet a májusi Mária- tisztelet hagyományaival összekapcsolva, majd 1928-ban már miniszteri rendelet alapján a hivatalos iskolai ünnepségek közé sorolták. Nálunk, mint ahogy Szerbiában, Romániában, Portugáliában, vagy Spanyolországban május első vasárnapján ünnepeljük az édesanyákat.

Birodalomépítő diktátorok gyakran propagandaeszközként használták fel a sokgyerekes anyukák példáját. A náci Németországban három millió édesanyának volt négy vagy több gyermeke, ők kitüntetésben részesültek. A sztálini Szovjetunióban, ehhez már tíz utód szükségeltetett, aki ennyi gyermeknek adott életet, az Hős Anya jelvényt kapott.

Ma már szerte a világon Ann Jarvisnak köszönhetően megemlékeznek az anyákról más- más napon ünnepelve, és méltatva őket.

M.A.