Harminchat ormánsági település sorsa évtizedek óta kérdéses: az ott élő embereket többnyire a nincstelenség, az apátia jellemzi, ami szembetűnő az odavetődő idegenek számára is. Nemrégiben vált ismertté, hogy a kormány döntése értelmében összesen 25 milliárd forint támogatásban részesül a dél-baranyai terület felemelkedését célzó Ős-Dráva program. Tiffán Zsolttal, a Baranya Megyei Közgyűlés elnökével, országgyűlési képviselővel az ormánsági emberek felemeléséről, a magyar borászok kreativitásának, alkotókedvének megtartásáról beszélgettünk mindössze fél éves elnöki munkáját áttekintve.

- Első nyilatkozatában azt a célt fogalmazta meg, hogy az itt élő emberek érezzék magukat jobban, mint korábban, és legyenek boldogabbak. Optimista, nagy szavak, ám alig fél év után bombaként robbant a hír, hogy 25 milliárd forintot kapott a legelmaradottabb térség. A negatív fogalommá vált Ormánságot Ön "divatba szeretné hozni".

- Amikor 2010-ben képviselő lettem, szinte elsőként említettem az Ormánságot. Rajongok ezért a vidékért, ismerem a gondjait. Biztatást kaptam a miniszterelnök úrtól, reméltem, találok kivezető utat ebből a mély kátyúból. Hamarosan elém került az évek óta porosodó Ős-Dráva program, amely 2007-ben készült el hosszas munka után, de aztán az előző kormányzat egyáltalán nem foglalkozott vele. Az akkori program íróit megkeresve, velük felélesztve korábbi elképzeléseiket ismét megmutattam a miniszterelnök úrnak, aki ráérzett az abban rejlő lehetőségekre, és támogatott bennünket. Kétéves egyeztetések, minisztériumi kilincselések, megfeszített munka következett, ráhangoltuk az ormánsági embereket, becsempésztük a közbeszédbe is a programot. Így elértük, hogy tavaly januárban már kiemelt téma volt az Új Széchenyi Tervben, és a közelmúltban 25 milliárd forintot ítélt oda a kormány terveink megvalósításhoz.

- Az Ős-Dráva program kerek egész. Mindenre gondoltak itt - munkahelyteremtésre, képzésre, pályázatírásra, ökoturizmusra, állattartásra, termékfeldolgozásra?

- Tervezéskor az egészet egyben, összefüggéseiben kell látnunk, majd az érintett emberekkel együtt meghatározni a kis lépéseket. A program négy pilléren áll. A folyamszabályozások miatt megváltozott a Dráva szerepe: mélyült 8 métert, így szabályosan kifolyt a víz az Ormánságból, amely valamikor lápos, kanyargós, füzes mellékágakkal rendelkező terület volt, ahol a belvizeket el tudták vezetni, úgyhogy intenzív gazdálkodást folytattak, amely azonban megszűnt. Hogy ismét elkezdődhessen a mezőgazdasági termelés, 90 kilométernyi csatornarendszert alakítunk ki a Dráva vizét is felhasználva. Füzesek betelepítésével a vidéki magyar romantikát is megjelenítjük, a levegőnek is íze lesz. Öntözéssel, belvízelvezetéssel megoldható a helyi mezőgazdaság. Az erdős, legelőkkel övezett vidéket korábban felváltotta a szántóföld, most ezek helyett szeretnénk erdőket telepíteni, füves, természetes legelőket kialakítani, ahol az extenzív állattartást hozhatjuk vissza őshonos állatokkal. Feldolgozó- és csomagolóipart is rendelünk hozzá, a szakképzett munkaerő megvan a környező városokban. Így értékesíthetik majd a megtermelt árut az ormánsági emberek, akik érezhetik, hogy érdemes dolgozniuk. Holland újságírókkal jártuk a vidéket legutóbb, és ők azt mondták, hogy olyan ökoszisztémát, biodinamikus gazdálkodást lehet itt megvalósítani, mely páratlan lesz Európában.

- Feltehetően fontos, hogy elinduljon az ökoturizmus is.

- Dél-Baranya rendkívüli adottságai: Villány a borral, Siklós a megújuló várral, Harkány a gyógyvízturizmussal. Csatlakozhat hozzájuk az ökoturizmus is, bűn lenne kihasználatlanul hagyni. Az első 12,5 milliárd forintból, amelyet 2014-ig kell felhasználnunk, ökoturisztikai látogatóközpontot építünk Szaporca közelében, közel a Drávához, a Kis Inci partján. Ez egy elzáródott holtág, de most felélesztjük, bekötjük a Dráva áramába. A Harkányhoz közeli fás, ligetes területet pont a fürdőváros közelsége miatt választottuk, hiszen szükség van a fürdővendégekre, akik eljönnek majd, és összekötik az üdülésüket ökoturisztikai élménnyel. Tanösvényeket alakítunk ki, az ormánsági kultúrát bemutató kiállításokon a környék élővilágát is megismerhetik, akárcsak a vidék múltját, ahol az asszonyok fehér gyászt viseltek. Rendezvényeket, konferenciákat szervezünk, mindent a csendhez, a nyugalomhoz, az egyik legfőbb attrakciónkhoz szeretnénk igazítani. A nagy szabad tér lehetővé teszi, hogy hazai és határon túli művészekkel európai szintű népzenei fesztiválokat rendezzünk. El szeretnénk hozni a magyar színházat, arra ösztönözve a színészeket, hogy itt mutassák be az előadásukat, ne kelljen Budapestre menniük az itteni embereknek, ha színielőadást szeretnének látni. Őshonos állatokat tenyésztünk, a földes utakat pedig nem építjük át, mert valljuk, hogy földes úton járni jó, persze nem autóval - ezért elővesszük a homokfutókat, és a hajóval kikötő vendégek azokon is közlekedhetnek majd. A 2013-ra elkészülő centrumot szeretnénk minden irányból megközelíthetővé tenni. Modell lesz, amelyből több is megépül a további években. Ha jönnek majd az emberek, akkor megindul a vendéglátás is, mert a falvak népe ráeszmél, hogy valami elkezdődött. Lesznek majd, akik a mezőgazdaságból akarnak élni, mások kialakítanak egy kis panziót a nagymama régi házában, vagy belefognak egy pici halászcsárdába vagy halsütödébe. Már most létrehozunk egy turisztikai szervezetet azoknak, akik vagy elkezdtek, vagy hamarosan szeretnének turizmussal foglalkozni. Alapos képzést kaphatnak a tanfolyamokon, hiszen a fejekben kell rendet tenni, mert sok mindent elfelejtettek errefelé az emberek.

- Ön Tiffán Ede fia, aki elsőként kapta meg 1991-ben az Év Bortermelője címet Villányban. A szőlészeti és borászati albizottság elnökeként a készülő bortörvény módosítását, a magyar bormarketinget is kézben tartja a Parlamentben.

- A magyar szőlő- és borágazatban a főszereplő a becsületes, jogkövető, minőséget előállító, szőlőterülettel rendelkező, bort készítő gazda lesz. Magyarország a maga 62 ezer hektárjával nem képes mennyiségi versenyre, csak a húsz éve bizonyított minőséggel versenyezhet. Törvényeket kell módosítani, hogy a hivatalok, a hatóságok rájöjjenek: ők vannak a borászokért, és nem fordítva. Ha feldolgozom a szőlőmet a pincében, az én saját kontrollom sokkal erősebb, mint az államé. De ahhoz, hogy rend legyen, adatokat kell szolgáltatniuk. A becsületes, minőségpárti borászokat védő rendszert építünk ki. Olyan integrációs és borinformatikai rendszert hozunk létre, mellyel levesszük a bürokratikus terheket a gazdák vállairól, központba helyezzük a hegybírókat. Náluk gyűlnek az adatok, a telepítési és kivágási jogok, nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy a 62 ezer hektár tovább csökkenjen. A szomszéd vagy közeli gazda átveheti a műveletlen területet, és 5 éven keresztül művelheti. A jövőben akkor tudjuk a bormarketinget megújítani, ha a hegyközségek kezébe adjuk a lehetőséget, hogy saját arcképükre formálhassák saját marketingjüket. A bor csodálatos országimázs-elem. Ha egy magyar bor megnyeri egy nemzetközi verseny aranyérmét, és ha van annyi kurázsink, hogy ennek megfelelő publicitást adjunk, akkor annak csaknem annyira örülnek a borfogyasztó magyar emberek, mint egy olimpiai aranyéremnek. Igen tehetségesek vagyunk abban, hogy elhallgassuk értékeinket. Tehát pénzre van szükség, helyi szinten kell felhasználni, a gazdák kezébe adva a döntési jogot, differenciálva. Ősszel felgyorsulnak a folyamatok. 2013-ra a borászok alkotókedvét, kreativitását elősegítő reformok lépnek életbe, és egyre több honfitársunk véli majd, hogy a borász ajándék az országnak.