Mielőtt azonban az állatvédők heves nemzetközi tiltakozása megizmosodhatott volna („Nem tud mozogni!”, „Nem kap elég levegőt!”, „Hogyan végzi el a dolgát?”), kiderült, hogy csak egy ügyes fotós trükknek és egy pihent agyú ötletgazdának köszönhető az egész. A kismacskát senki nem préselte be az üvegbe, mindenki megnyugodhat.

Gyakran látunk azonban a palackba zárt hajókat, rubik kockát, bányász életképeket, amik szintén ugyanezt a nyugtalanító érzést keltik bennünk: hogyan került a hajó az üvegbe? Első ránézésre minden megfordul az ember fejében, csak az nem, hogy a művészi gonddal kivitelezett alkotást az üveg belsejében rakták össze parányi alkatrészekből, speciális eszközökkel, sok száz vagy ezer munkaóra alatt. Majd végül bedugták az üveg száját. Egy kisgyereknek – legalábbis nekem annak idején – sokkal logikusabbnak tűnt, hogy az üveget fújták ki valamiképpen a hajó köré. De mivel mindenki azt állítja, hogy nem így van, higgyük el a szakértőknek!

A műfaj elég régi, és a neve igen sokatmondó: türelemüveg. Ezzel gyakorlatilag meg is fejtettük a lényeget. Sokan először a tengerészek által készített hajós palackokkal ismerkedtünk meg, ezeket azonban vagy száz évvel megelőzték már a bányászpalackok, amelyek különböző bányász életképeket ábrázolnak. Megoszlanak a vélemények, hogy az 1600-as évek végén, vagy az 1700-as évek elején készült-e el az első darab. A Kárpát-medencében ismert első bányászpalack 1737-ből származik, Selmecbányáról.

Baranyának – hosszú bányászmúltjára való tekintettel – illik, hogy legyen saját türelemüveg készítője, és szerencsére van is Farkas Gábor nyugdíjazott komlói bányai dolgozó személyében. Farkas Gábor különleges palackjai olyan jeleneteket is ábrázolnak, amelyek a komlói bánya aknáiban zajlottak, de egyéb érdekes kordokumentumokat is találhatunk köztük: például kisfia üvegbe zárt első pár cipőjét, egy doboz cigarettát, de akadnak 1 forintos érme méretével vetekedő műalkotások is. Sőt: áramszünet esetére a villanykörtében elhelyezett gyertya! A művészúr ritkán állítja ki műveit, de ha igen, akkor mindenképpen érdemes megcsodálni!