Az intézmény Whitney Tengeri Biotudományi laboratóriumának szakemberei 42 nemrég kikelt álcserepesteknős tetemét vizsgálták meg. Ezek a fiatal állatok sikeresen eljutottak a fészekből a nyílt vízig és elkezdtek táplálkozni, ám az erős szelek vagy a gyenge egészségi állapotuk miatt kisodródtak a partra - írja a theconversation.com.

Ez egy döntő életszakasz a fiatal teknősöknél: muszáj bőségesen enniük, hogy megerősödjenek a parttól több száz kilométerre lévő táplálékszerző helyekre való kimerítő úszás után. A megfelelő táplálkozás továbbá segít nekik, hogy elég nagyra nőjenek a ragadozók többségének elkerüléséhez.

A Florida északkeleti partjain begyűjtött 42 teknősből 39-ben (93 százalék) mutattak ki műanyagot a kutatók, gyakran megdöbbentően nagy mennyiségben. Többségében kemény, leggyakrabban fehér színű műanyagdarabokat találtak.

Egy 48 grammos teknősből 287 műanyagdarabot szedtek ki, míg egy mindössze 27 grammos társában 119 különálló műanyagdarabot találtak.

Ebben a korai életszakaszban a teknősök az óceán felszínén élnek, ahol a lebegő hínárok biztosítanak menedéket számukra. A kisteknősök gerinctelenekkel, például állati planktonokkal táplálkoznak. A tanulmány szerint a teknősök tápláléknak nézik és megeszik a hínárrengetegben és annak közelében lebegő műanyagokat.

A kutatók egyelőre nem tudnak sokat arról, hogy a műanyagdarabok lenyelése mennyire széles körű probléma és milyen egészségi következményekkel jár a sebezhető fiatal tengeri teknősök esetében.

Nagy mennyiségű műanyag lenyelése növeli az esélyét annak, hogy a lebomló műanyag nanorészecskék és a belőlük származó kemikáliák bekerülnek a teknősök véráramába, aminek nem tudni milyen egészségi hatása van.

A lenyelt műanyagdarabok eltömíthetik a teknősök gyomrát, beleit, "elfoglalva" a helyet a valódi táplálékok elől, amelyekre szüksége van az állatoknak a túléléshez és a növekedéshez.

Az óceánokban lévő műanyagszemét elsődleges forrása a szárazföld, például a szeméttelepek és gyárak. Évente csaknem 11 millió tonna műanyag kerül az óceánokba és az előrejelzések szerint 2040-re ez a mennyiség csaknem megháromszorozódik, elérve a 29 millió tonnát.

A műanyag évszázadokon át megmarad a természetben, még a sós tengervízben is. Az 1950-es évekből, a műanyagtermékek tömeggyártásának kezdetéről származó anyagok még ma is ott vannak az óceánokban.