Vége már a hideg, zord téli napoknak, beköszöntött a tavasz. Virágok nyílnak és friss zöldbe öltöznek a fák. A költöző madarak is hazaérkeznek, a gólyák egyharmada már itt van, a vörösbegyek vonulóban, a fecskék is jelentkeznek, noha az utóbbi tíz év során jelentősen csökkent létszámuk. Elérkezett a tavasz egyik legrégebbi ünnepe a Húsvét is.

A Húsvét — bár keresztény ünnepként tartjuk számon — eredete az ószövetségi zsidósághoz kötődik. Izrael népének Egyiptomból való kivonulását megelőzően csapások érték a fáraó birodalmát. A tizedik csapás elkerülése érdekében a zsidóknak le kellett vágni egy bárányt és a vérét az ajtójuk szemöldökfájára kenték, hogy az ő elsőszülötteik megmeneküljenek a haláltól. Innen az ünnep igazi neve a Pészah, ami elkerülést jelent.

A keresztény Húsvét Jézus Krisztus feltámadásának az ünnepe, azé a Bárányé, aki a saját vérét adta, hogy mi elkerüljük a bűnös emberi sors végállomását, a halált. Jézus helyettesítő áldozata lehetővé tette ugyanis, hogy ne a bűneinknek megfelelően alakuljon a sorsunk, hanem az Őbenne és a megváltásba vetett hit által üdvözüljünk, kegyelemből. Jézus meghalt helyettünk, de nem maradt a sírban, hanem a harmadik napon feltámadt a halálból és most is él. A Húsvét Jézus Krisztus halál feletti diadalának az ünnepe. A keresztény Húsvét időpontját a 325-ös niceai zsinaton határozták meg. Eszerint a tavaszi napéjegyenlőséggel egybeeső, vagy az azt követő holdtölte utáni első vasárnap a húsvétvasárnap. A Húsvét így mindig más napra esik, de ideje csak március 21. és április 25. között lehetséges.

A Húsvét magyar elnevezés onnan származik, hogy ekkor ér véget a katolikusok körében a nagyböjti időszak, a hústól való negyven napos tartózkodás. De van-e vajon bármi köze a bibliai ünnepnek a nyúlhoz és a hímes tojásokhoz?
A feltámadás ünnepe egybeesett a pogányok, nemzetek körében a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel. Ezek babonás rítusaival, elemeivel keveredett össze a Húsvét bibliai kinyilatkoztatáson álló eredeti jelentéstartalma. A tojás a termékenység legősibb jelképe, a tojások festése is régi korokra nyúlik vissza. Legszívesebben pirosra festették, mert a piros színnek mágikus védőerőt tulajdonítottak. Katolikus értelmezésben a tojáson lévő piros szín azonban Jézus vérét jelképezi. A nyúl szintén a termékenységgel kapcsolatos állat szapora volta miatt. Az is lehet, hogy fontos szerepe a germán mitológiához kapcsolódik és tévedésen alapul. A német területeken szokás volt Húsvétkor gyöngytyúkot ajándékozni tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, röviden Hasel. A félreértés abból adódhatott, hogy németül a Hase szó pedig a nyulat jelenti. A tojáshozó nyúl igen népszerűvé vált, és a múlt század végén a képeslapok terjedésével sok helyre eljutott a világon. Ma is üzletek, áruházak ezrei kínálnak mindenféle tojás és nyúlformákat, ezek kedvelt változatai a csokoládéból készültek. Együnk meg azért egyet, ha kedvünk támad, de a feltámadásról se feledkezünk el! Jó ünneplést!

M.A.